
Hogyan találkozzanak először a tesók?
A cikk a HelloBaby-vel együttműködésben készült. További hasznos tartalmak elérhetők a www.hellobaby.hu oldalon, valamint a HelloBaby magazinokban, könyvekben.
Egy szép kezdet, a jó indulás – nem garancia persze semmire – de stabil alapokat adhat egy kapcsolathoz. Hogyan és mikor mondjuk meg gyermekünknek, hogy kistestvére lesz? A legelső találkozás, a kezdeti hetek meghatározóak lehetnek.
A nagy hír megosztása
Mikor mondjuk meg gyermekünknek, hogy testvérkéje lesz?
Hallgassunk bátran a szívünkre! Beszélgessünk erről a párunkkal! Ő mit tart jónak? Mit szeretne? Nem árulunk el titkot: nincs egy biztos jó időpont. Sőt, van, hogy a kisgyermekek hamarabb megérzik az új családtag jövetelét, mint ahogy szülő ezt elmondaná, vagy akár maga is tudná. Ám azért érdemes megfontolni néhány szempontot:
- A kisgyermek jó eséllyel világgá fogja kürtölni a nagy eseményt. Ha még nem szeretnénk egészen publikussá tenni, várjunk, amíg ez megérik bennünk.
- Gyakran megvárják a szülők a 12. heti ultrahangot. Egyfelől, mert a spontán vetélések zömében az első időszakban zajlanak le, másrészt, sokan akkor leszünk egész nyugodtak afelől, hogy minden rendben van és lesz.
- Van, aki akkor osztja csak gyermekével a várandósság örömét, amikor a növekedő pocak miatt már teljesen egyértelmű.
Minél egyszerűbben, természetesebben: korának megfelelően
Bármilyen időpontot válasszunk is fontos, hogy legyen elég időnk, figyelmünk, türelmünk egészen a gyermekünk felé fordulni. Ne mondjunk olyasmit, amit nem ért, ami megijesztheti. Számít a korkülönbség, ahogy a nagy testvér kora is, de nem ezeken múlik, hogy jó viszony alakul-e ki a testvérek között.

Vonjuk be!
Természetesen nagyon másképp tudjunk őt jól bevonni, ha gyermekünk 1, 2, 3 évesen vagy nagyobb korában “kap” kistestvért. Legyünk kreatívak! Hogyan reagál a hírre? Van kisgyermek, aki azonnal, nagyon várja, szereti a új családtagot, van, akit mintha hidegen hagyna, nemigen reagál és van, aki egyértelműen nem örül a hírnek. Egyik miatt se aggódjunk nagyon, de jelzés, némi támpont lehet a továbbiakhoz.
Jó, ha tudunk együtt készülni a kisbaba érkezésére. Valamilyen szinten vonjuk be gyermekünket is. Akár, azzal, hogy elkísér a védőnőhöz, akár ő választ ki egy kisruhát, vagy mást a testvérkének.
Törekedjünk már most jobban a gyermekünkre hangolódni. Lehet, hogy fáradtak vagyunk a játszótéren, vagy nincs energiánk valamihez, amit korábban együtt csináltunk- ezt is nyugodtan osszuk meg vele – és használjuk jól a másik oldalát: pihenjünk vele többet! Az ebéd utáni mesébe te is belealszol? Összebújva is pihenhettek!
Meséljünk saját emlékeinkről, élményeinkről! Elevenítsük fel együtt, hogyan vártuk őt, milyen volt vele a várandósság. Keressünk a kismama időszakból közös fényképet. Beszélgessünk róla! Meséljünk neki testvérekről, babavárásról szóló mesét. Simogatja a pocakodat? Beszél a babához? – ez nagyon jó jel!
Világra jött a kistestvér
Otthon, vagy a kórházban találkozzanak? Mérlegeljétek mindkettőt. Nincs kőbe vésve, mindkét hely lehet ideális, ahogy a család életébe jobban belesimul, úgy lesz természetes.
Hozzon ajándékot a csecsemő?
Sokan választják azt, hogy a nagy a kicsitől kap valamit. Jó ötletednek tartod? Kaphat a nagy egy vágyott játékot, testvérekről szóló mesekönyvet – olyasmit, amit szeretni fog! Ha nem szeretnénk tárgyat, ne ezt válasszuk! Illetve, ha amúgy is túl sok mindennel halmozzuk el a gyermekünket, akkor nem lesz elég nagy súlya az ajándéknak. Kapcsolódhat valamilyen jó élmény is a baba érkezéséhez: apával, nagyszülőkkel közösen tervezhettek egy kedvére való programot – akár amíg még kórházban van anya és a baba – állatkert látogatástól kezdve bármit, amire vágyik a nagyobb gyermek és most végre szakítunk rá időt! A lényeg, hogy összeköthetjük, megünnepelhetjük a nagy eseményt valamilyen más jó dologgal.
Babanézőben
Rokonok, barátok csodálják a babát, kérdeznek, mesélünk… és nem figyelünk a nagyra, mintha ott sem lenne – ez egy gyakori és klasszikus helyzet, ami rossz érzést válthat ki a nagyobb gyermekünkből. Figyeljünk erre, sok múlhat ilyen „apróságokon”! A testvér féltékenység megelőzésére lehetnek praktikák, de a legfontosabb, hogy a nagy testvér (is) maradjon fókuszban. Ha figyelemben és törődésben nem szenved hiányt, akkor megnyugszik, biztonságban érzi magát, hamarabb megszokja, jobban elfogadja.
Testvér féltékenység?
A féltékenység valamennyire természetes és nagyon fontos, hogy megengedjük gyermekünknek, ahogy magunknak is a negatív érzelmeket is. Lehessen beszélni arról is, ami nem jó érzés, ami nehezebb, aminek nem örülünk, amitől tartunk, félünk – persze a kisgyermek ezt nem tudja, fogja megfogalmazni, de érezhetjük majd a “sorok között”. A kulcs a szülők részéről tapasztalt szeretetteli odafordulás – ettől érzi magát biztonságban, szeretetben a kisgyermek. Sokat segít, ha megtapasztalja, hogy nem veszett el a szülői törődés, nem kap kevesebb figyelmet. Ami persze nagyon nehéz, sőt szinte kivitelezhetetlen, de a baba nem szenved hiányt, nem lesz szomorú, ha „csak” ellátjuk, minden testi igényét kielégítjük és a figyelmünkkel minél többször a testvére felé fordulunk.
Törekedjünk rá, hogy a nagy kedvében járjunk, több testkontaktussal, vegyük ölbe, ha mesét olvasunk, öleljük meg minél többször, játsszunk vele, ha szereti. A lényeg, hogy amit szeret, azzal töltsük fel a szeretettankját! Kedveskedhetünk nagy gyermekünknek a kedvenceivel, például egy finom nasival, úgy, mint a Hipp BIO mini zabszívek vagy engedjük, hogy kiválassza, mit főzzön a nagymama.

A mindennapok
Összeköthetjük a csecsemőgondozási tevékenységeket a naggyal töltött idővel: ilyen amikor a kicsit szoptatva anyához bújhat a nagy is és addig mesét olvasunk neki. Mellesleg a baba szopizik, de a nagy nem azt érzi, hogy kiszorult valami meghitt dologból, hanem azt, hogy vele vagyunk.
A válaszkész nevelés fontos hozadéka ebben az esetben, hogy a szülők mellett a testvérhez fűződő viszonyt is biztonságossá, bizalom telivé tehetjük.
Ne legyen más nagy újdonság ebben az időszakban – ha egy mód van rá. Igyekezzünk ne ekkorra időzíteni az ovi kezdést, költözést; hiszen így is nagy a változás a család életében, ami kizökkentheti, nehezebbé teheti a nagyobb gyermek – és mindenki – hétköznapi rutinját.
Ha bármilyen baba körüli teendőbe be tudjuk vonni gyermekünket, az erősíti az önbizalmát és elősegíti a picivel kapcsolódást.
Ne támasszunk túlzó elvárásokat a nagyobb felé, mondván ő a nagy testvér! Ez kulcs. Ha hirtelen sokkal többet várunk el tőle, ha türelmetlenebbek vagyunk vele, arra ebben az időszakban nagyon érzékenyen fog reagálni. Sőt, fogadjuk el, ha némi regressziót tapasztalunk, lehet hogy elkezd átmenetileg babásabban viselkedni. Dackorszak, a szobatisztaság kihívásai…? Gyermekünk korának függvényében visszacsúszhat – átmenetileg – egy korábbi korszakba. Ez elmúlik, ne aggódjunk!
Az érzelmek elfogadása, azok kimondása lényeges a gyermeknek – engedjük! S végül talán a legfontosabb: legyünk türelemmel!