Skip to main content

Az Ehrensberg Farm

A HiPP mintagazdasága

A HiPP 2009-ben, a pfaffenhofeni Ehrensberg Farmon indított együttműködést kutatókkal, a Bioland szervezettel és a Landesbund für Vogelschutz természetvédelmi egyesülettel annak érdekében, hogy olyan gazdálkodási módszereket vizsgáljanak, amelyek kedvező hatással vannak a talaj termékenységére és a biodiverzitásra a gyepgazdálkodásban.

A cél annak bemutatása, hogy a biológiai sokféleség védelme és előmozdítása miként építhető be a mindennapi mezőgazdasági gyakorlatba, és ezáltal hogyan érhetők el pozitív változások. Hosszú távon a HiPP gyakorlati útmutatást kíván nyújtani a gazdálkodóknak olyan költséghatékony intézkedésekről, amelyek hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez.

A HiPP mintagazdaságként működő farm gyepgazdálkodásra épül, és itt zajlik a vállalat által 2018-ban elindított Rovartanulmány is. A mindmáig családi tulajdonban lévő gazdaságot a HiPP munkatársai, valamint iskolai csoportok, egyetemi hallgatók és más érdeklődők is rendszeresen látogatják. A HiPP, vezetett túrák keretében mutatja be a gazdaság működését, ezáltal a kutatási eredményeket és a gazdálkodási gyakorlatokat a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé teszi.

A HiPP az Ökológiai Élelmiszer-termelők Szövetségével (AöL), a Müncheni Műszaki Egyetemmel, a Leibniz Hannoveri Egyetemmel és további partnervállalatokkal együttműködve vizsgálja a mezőgazdaság biodiverzitásra gyakorolt hatását az ökológiai élelmiszeripari értéklánc teljes rendszerében. A kutatások célja olyan gyakorlati intézkedések kidolgozása, amelyek hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez és javításához. Az így kialakított megoldások mintául szolgálhatnak más gazdaságok számára is.

A fajgazdagság növelése érdekében több ritka, hagyományos állatfajta is helyet kapott a gazdaságban. Ezek közé tartozik az eredeti barna svájci szarvasmarha (a Braunvieh), amelyből Bajorországban már csupán mintegy 500 egyed található, valamint az Appenzeller Spitzhauben nevű régi tyúkfajta.

A veszélyeztetett haszonállatfajtákat nyilvántartó Vörös Lista szerint az eredeti barna svájci szarvasmarha kritikus veszélyeztetettségű fajta. A HiPP mintagazdaságában ezt a fajtát természetes igényeinek megfelelő körülmények között tartják.

A Bajor Madárvédelmi Szövetséggel (LBV) együttműködésben több visszatelepítési program is megvalósult a gazdaságban, például a gyöngybagoly, a sárgahasú unka és a levelibéka állományának megerősítése érdekében.

A tövisszúró gébics az egészséges ökoszisztémák egyik fontos indikátorfaja. Az intenzív mezőgazdasági művelés következtében azonban csökken a sövények és bokros területek száma, amelyek természetes élőhelyet biztosítanának számára. A faj ma már veszélyeztetettnek számít.

A HiPP ezért új élőhelyeket hozott létre számára az Ehrensberg Farmon, például holtfából kialakított sövényeket telepített a szántók szélére. Ezek az élőhelyek számos más ritka faj számára is menedéket biztosítanak.

A már ritkán hallható vagy látható uhu (Bubo bubo) Németország veszélyeztetett állatfajai közé tartozik. Legnagyobb ellensége maga az ember. Az olyan monokultúrás mezőgazdasági területek, mint a kukorica- és repceföldek, valamint az intenzív erdőgazdálkodás fokozatosan megfosztják az uhut természetes élőhelyétől. Élőhelyének elvesztésével együtt jelentős táplálékhiány is kialakul. Az Ehrensberg Farmon jelenleg egy uhu pár él, amely sikeresen neveli utódait. A HiPP gazdaság növényzete természetes állapotú és növényvédő szerektől mentes marad, így ideális életfeltételeket biztosít ezeknek a ritka madaraknak.

Ez a természetes fatörzsből készült odú a vörös vércsék vagy a macskabaglyok számára szolgálhat költőhelyként. Napjainkban sajnos gyakori, hogy az erdőket megtisztítják a holtfától, pedig az számos madárfaj természetes költőhelye. A mesterséges odúk jó alternatívát kínálnak. 

Érdemes tudni...

  • A gyöngybaglyok a költési időszakban páronként akár 30 egeret is elfogyasztanak naponta.
  • Egy denevér egyetlen éjszaka alatt akár 4000 rovart is elfogyaszthat.
  • Miért fontos az egyes állatfajok védelme? Egyszerűen azért, mert olyan ökológiai funkciókat töltenek be, amelyek hiányát csak akkor érzékeljük igazán, amikor már eltűntek. Például a levelibékák nélkül sokkal több szúnyog lenne.

Sokan valószínűleg meg tudnának lenni méz nélkül, méhek nélkül azonban nem. A rovarok nemcsak az édes kenyérre valót biztosítják, hanem mindenekelőtt beporozzák a virágokat. Ezzel biztosítják a növények fennmaradását, és hozzájárulnak a gazdálkodók megfelelő terméshozamához. Az állatok nélkül például a gyümölcstermés is veszélybe kerülne. Ha a méhek elpusztulnak vagy megbetegszenek, az mindannyiunkat érint. Ezért a HiPP a biológiai sokféleség megőrzését célzó projekteken keresztül a természetes élőhelyek – és ezen belül a méhek – védelméért is elkötelezetten dolgozik. Az Ehrensberg Farmon jelenleg hat méhcsalád található, amelyek a méhállományok drasztikus csökkenésére reagálva kerültek telepítésre.

Érdemes tudni...

  • A világ élelmiszer-termelésének 85%-a függ a háziméhektől. Ha a méhek kihalnának, az ember sem tudna fennmaradni, mivel a megmaradó vadon élő rovarok nem lennének képesek mindent beporozni.
  • Egy méhcsalád akár 60 000 méhből is állhat.

A hangyalesők és más rovarfajok megtelepedésének elősegítése érdekében külön élőhelyek kerültek kialakításra a gazdaságban. Azok a rovarok, amelyek a talajban vagy homokos területeken élnek, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a talaj egészségének fenntartásában. Fellazítják a talajt, és ürülékükkel hozzájárulnak annak tápanyag-utánpótlásához.

A fasorok, vadvédelmi sövények, holtfából épített sövények (ú.n. Benjes-sövények), gyökértörzsek és virágos sávok új élőhelyeket biztosítanak hüllők, madarak, kisemlősök és rovarok számára a mezők és rétek szélén.

A holtfából álló sövények elve az, hogy a sövényt nem új növények ültetésével, hanem a szél és a magok terjedése révén hagyják természetes módon kialakulni. Ehhez ágakat, gallyakat és rőzsét lazán, falhoz hasonlóan egymásra halmoznak, ami egyúttal védelmet nyújt a növekedésnek induló növények számára. Az ilyen megoldás előnye egyrészt a kedvező kialakítási költség, másrészt az, hogy a lazán elhelyezett holt fa azonnal élőhelyet biztosít számos, egyre ritkábbá váló faj számára.

A hagyományos mezőgazdaságban a szántóföldeket és réteket terméshozami okokból (egészen az utak széléig) teljes terjedelmükben művelik. A biodiverzitás elősegítése érdekében többek között vadállatvédelmi sövényeket alakítunk ki a szántóföldek szélén, holtfával és őshonos vadvirágokkal. Ezek élőhelyet biztosítanak az állatok számára, védelmet nyújtanak a teheneknek a szél ellen, valamint csökkentik a talajeróziót.

A regeneratív mezőgazdaság három eleme:

Szántóföldi szegélytelepítés holtfával és természetes menedékkel az állatok számára európai bükkösben.

Vadvédelmi sövények holtfa felhasználásával

Őshonos vadvirágok

Érdemes tudni...

  • Annak ellenére, hogy a sövények csökkentik a ténylegesen művelt szántóterület nagyságát, a gazdálkodó ugyanolyan terméshozamot ér el, mivel javulnak a termesztési körülmények. Például forró napokon jelentős párolgási hűtőhatás alakul ki, így a termesztett növények kevésbé stresszes körülmények között fejlődhetnek.
  • Ha rossz napszakban – például délben – kaszálnak, hektáronként akár 24 000 háziméh és ismeretlen számú vadon élő rovar pusztulhat el.
  • A hagyományos, intenzíven kaszált réteken mindössze 3–5 fűféle található, míg egy olyan gazdaságban, ahol megőrzik a biológiai sokféleséget, akár 35 különböző fűféle is előfordulhat.

A modellprojekt keretében különböző módszereket alkalmaznak a talaj termékenységének növelésére. Ilyen például a kőzetliszt használata az ammónia megkötésére, a szilárd trágyázás vagy más természetes talajjavító eljárások alkalmazása. Emellett az állatok egészségét támogató intézkedések is bevezetésre kerülnek, például hatékony mikroorganizmusok használatát vagy alomként szolgáló szerves szalmát.

A talaj minőségét számos tényező veszélyezteti, különösen a mezőgazdaságban.

  1. Területek túlzott beépítése.
  2. Ipari és mezőgazdasági eredetű vegyi szennyezés, amely hosszú távon károsítja a talaj egészségét és termőképességét.
  3. Fizikai terhelés a nem megfelelő talajművelés következtében. (nehéz gépek és talajművelő eszközök használata, amelyek károsítják az érzékeny talajszerkezetet. Ennek következtében a termőképesség fenntartásához egyre több vegyszer alkalmazására lehet szükség.)
  4. Nem megfelelő időpontban végzett talajművelés.
  5. A szervesanyag-tartalom csökkenése a helytelen trágyázás, vetésforgó és talajkezelés következtében.
  6. A talajvíz károsítása nem megfelelő földhasználattal.

Az alapelv:

„Egészséges talaj – egészséges növény – egészséges ember és egészséges állat.”

Érdemes tudni...

  • Egy jó minőségű biotalaj naponta akár 150 liter vizet is képes felvenni és tárolni.
  • Németországban naponta 77 hektárnyi talaj veszíti el részben vagy egészben a funkcióját a beépítés, erózió és szennyezés következtében.
  • A jó minőségű biotalaj évente és hektáronként 575–700 kg CO₂-t képes megkötni.
  • A földigiliszták rendkívül fontosak a talaj számára. Fellazítják azt, és tulajdonképpen szerves anyaggal (humusszal) is trágyázzák, amelyet a szervezetükön keresztül juttatnak vissza a talajba. Az ökológiai gazdálkodásban négyzetméterenként 200–500 földigiliszta is előfordulhat.
  • Ha egy négyzetméteren 230 földigiliszta található, az hektáronként körülbelül 2,5 tonna földigilisztának felel meg.
  • Az olyan talajok, amelyekben négyzetméterenként 600 földigiliszta él, optimális esetben évente akár 80 tonna humuszt is képesek előállítani hektáronként.
  • A földigiliszták járatai akár 2 méter mélyre is lenyúlhatnak. Egy földigiliszta körülbelül 10 évig él ugyanabban a járatban, amely elpusztulása után további 10 évig fennmaradhat, és más rovarok vagy növények gyökereinek is hasznos életteret biztosíthat.